Cameron&Ana - múlt (pár hónapja) - mugli szórakozóhely.

Lassan kezdem visszanyerni a lélekjelenlétemet, és a légzésem is normalizálódik. Adok még egy apró puszit a vállára, amolyan plusz levezetésképpen, majd én is rá nézek. Elégedettséggel tölt el a tudat, hogy az arckifejezésén, és a szemeiben látom mennyire megkönnyebbült ismét. Sőt nem is az, hogy megkönnyebbül, de sugárzik szinte. Halovány mosolyt csal a látvány az arcomra.
Ahogy mocorogni kezd, hagyom, leengedem lassan. Hagyom, hogy önállósuljon. Viszonzom azt a hirtelen jött csókot, majd elzárom a zuhanyt is. Kifelé menet megszabadulok a fölösleges holmitól, majd ha már lenyúlta a törölközőm, előveszek egy másikat és végigtörölgetem magamon. Nekem nem telik annyi időbe sem, mint neki a haja szárítgatása. Én csak párszor megdörgölöm és már jól is van. Igaz most így még a víztől lelapul, de nem fog sokáig megmaradni így.
- Titok. Csináljuk azt, hogy te bemész a szobába, kényelmesen elhelyezkedsz az ágyon, én meg behozom, rendben? - kérdezem tőle incselkedve, lopva tőle egy csókot, majd ahogy elhaladok mellette, még a fenekére is rácsapok játékosan.
A nappaliba megyek, ahol a dohányzóasztalba némi bárszekrény van beépítve. Nem nagy, de épp annak megfelelő, hogy elég alkohol elférjen benne. Majd talán ha nagyobb lakásom lesz, veszek bele nagyobb bárszekrényt is. Egyelőre csak élvezem a függetlenséget. Sosem voltam az az anyámék nyakán ülő személy.
Kiveszek a szekrényből egy üveg Famous Grouse-t, az akad épp a kezem ügyébe, majd a konyhába megyek két pohárért és beoldalgok a szobába.
- Szóval megszomjaztál. - töltök is a két pohárba, ahogy sikerül az egyiket letennem, illetve megbontani az italt. Majd felé nyújtom az egyiket. Nem tudom, hogy bírja, de elég nagylány, hogy szóljon ha elég.
- És a holnap? Beosonsz? - ledobom magam csak úgy mellé, ügyelve hogy ne lötyögjön ki az ital, aztán pedig belekortyolok a poharamba.

Egy ideig törölgetem még a hajam, majd felegyenesedek és figyelem, hogy mit válaszol. Már éppen akarnék ellenkezni, amikor már el is halad mellettem, rácsapva a fenekemre. Elnevetem magam és végül csak magamra tekerem a törölközőt. Egy ideig nézelődök a fürdőben, nem tudom kibírni, hogy lessek be a szekrényébe, ahonnan az eszközt is kivette. Egy picit nézelődök csak ott, majd bemegyek a hálóba, ahogy mondta. A földön valahol megtalálom a táskámat, amiből kiveszem pálcámat, hogy hajamat meg tudjam szárítani, egy kicsit össze is kócolom, az úgy is kócos göndör fürtöket, hogy dúsabbnak hasson, ha már itt vagyok, akkor ruháimat is összeszedem és lerakom a foteljába, hogy legalább egy helyen legyen. Ahogy az ágyra ülök, a korábbiakat követve elnyúlok rajta egy kicsit, nyújtózkodva egyet, majd feljebb csúszok, az egyik párnát feltámasztom és nekidöntöm a hátam, majd bebújok a takaró alá, de csak derekamig felhúzva azt. Oké, látott már párszor, de na. Azért még se fogok pucéran feküdni az ágyában… az azért még várat magára, hogy én bárki előtt is úgy feküdjek.
Ahogy meglátom a szobaajtóban, elmosolyodok, oldalamra fordulok, amikor az ágyra érkezik és el is nyúlok kicsit, hogy elvegyem tőle a poharat, majd közelebb csúszok azért, még mindig oldalamra fordulva.
- Meg-meg… - Bólogatok, majd bele is kortyolok az italba. Már a színéből és az illatából is megállapítottam, hogy feltehetőleg whisky, amit nem igazán szívlelek, de nem fogok finnyáskodni. Bele kortyolok az italba, talán kicsit nagyobbat is, mint kell, aztán próbálom megtartani az elegáns, nőies formámat és nem fintorogni a szesz erején, mert azért van egy foka. Igazából egész iható a dolog, de tuti nem lesz a kedvencem. Viszont most a lényeg, hogy alkohol.
A kérdésére csak megvonom a vállam, miközben iszok egy újabb kortyot az italból.
- Nem először csinálom… megvannak a magam utjai, ahol észre se vesznek, na meg az embereim, akik falaznak nekem. – Magyarázok, majd hirtelen nyomom a kezébe a poharat, megfordulok, húzva magammal a takarót leszállok az ágyról és elsietek a konyhába. Lepillantok a palacsintákra, na meg a híres csoki öntetre, szabad kezemmel, amivel éppen nem a takarót fogom, megragadom őket és visszasietek a szobába, mielőtt még kíváncsi lehetne, hogy hova tűntem. Nagyjából ugyanabba a helyzetbe fekszek vissza, lerakva magam elé a tányért. Visszaveszem tőle a poharat és le is húzom a tartalmát, majd angyali mosollyal felpillantok rá.
- Jöhet a következő kör…

Látom rajta, hogy nem igazán van oda a löttyért, de jelenleg azt hiszem más nem is nagyon van. Fel kellene töltenem a készletet, azt hiszem. Igen, az tényleg nem ártana. De hát arra nem számítottam, hogy ma valakit is haza hozok. Nem, ma valószínűleg elmentem volna iszogatni picit, vagy csak szimplán ledőlök aludni. De jobb így, sokkal.
Hallgatom, ahogy a kérdésemre válaszol. Közben pedig elmosolyodok. Azért vannak olyan dolgai, amiket nem néznének ki belőle. Mint ez is egy ilyen. Kár, hogy most már nem tud meglepni vele, tudom hogyan szokott kijutni korábban is. Vagyis nem mondta konkrétan, de valahogy sejtettem. Az ilyenekhez is elég ügyesnek kell lenni azért.
Vele ellentétben én nem kezdem el kortyolgatni az italt, inkább lehúzom egyben. Majd a poharat az éjjeliszekrényre teszem.
Mire visszafordulok már nyomja is a kezembe a poharát, amire viszont meglepődök egy picit. Tényleg egy egészen hangyányit, inkább azt kezdem nézni, hogy miként robog ki a szobából csak úgy egy szó nélkül. Felvont szemöldökkel, kíváncsian lesek utána, de nem tápászkodok végül fel. Pedig még el is gondolkozok rajta. Végül csak az italát kezdem fixírozni, meg kicsit lötykölni.
Már egyből értem hova ment, ahogy visszaér. A palacsintáról én teljesen elfeledkeztem. De ő ezek szerint túl édesszájú, bár ez nem újdonság. Lehörpinti a maradék kortyot, végül tesz egy megjegyzést. Elnevetem magam, egészen a hátamra dőlve. Kérdés mire is érti azt a következő kört. Magamból kiindulva nekem egészen más jut eszembe, mint hogy italt töltsek. És ez a sokat mondó ábrázat kiül az arcomra is. Elhallgatok végül és egy ideig csak figyelem ezzel az ábrázattal. Megint csak elnevetem magam, aztán az üveg után nyúlok és töltök neki.
- Nem lesz sok már? - kérdezem mosolyogva, amint visszateszem az üveget az éjjeliszekrényre, elemelek egy palacsintát és megeszem.

- Mi ennyire szórakoztató? – Kérdem úgy, mintha nem tudnám pontosan, hogy a kétértelmű fogalmazásomon nevet annyira. Látom az arcán. Ugyan nem ismerem még annyira, de a mai este során a perverz tekintetét már bőven volt tapasztalatom kiismerni.
- Különben is azt majd én eldöntöm. – Vágok vissza neki pimaszkodva egy kicsit, majd kiszedem a kezéből a poharat. Az előbbi példáját követve most én is csak úgy lehúzom a tartalmát, most viszont egy picit elfintorodok azért, de csak finoman, próbálva megtartani a nőiességemet, ugyebár. Aztán odanyújtom neki a poharat, de újabb kört nem kérek. Lepillantok a palacsintára, aztán fogom a csoki szószt és egy nagy adagot rányomok az egyikre, amit szépen el is kezdek enni, közben őt figyelve, néha egy-egy falatot azért nyújtva felé. Aztán, miután azzal végeztem, egy pillanatra elkap a kísértés, hogy megint összecsokizzam, de azért egy estére egy ilyen bőven elég volt. Mondjuk kétségkívül nagyon is élveztem a dolgot, de sebaj, jó nekem a palacsintán is az a csoki.
Lepillantok a tányérra, majd ránézek és egy hirtelen ötlettől vezérelve először csak felülök, aztán fel is térdelek, ezt még lassan, teljesen úgy tűnhet, mintha úgy egyszerűen kényelmesebb lenne csak enni… Aztán megjelenik arcomon egy komisz kis mosoly és átrakom egyik lábam a másik oldalára, ahogy csípőjére ülök, persze továbbra is a takaróba csavarva. El is nevetem magam, mint egy kisgyerek, aki valami rosszat követett el, úgy nézek le rá. Aztán ismét a palacsinta felé pillantok, lejjebb hajolok picit, hogy közelebb húzzam, majd apró darabkákat letépve róla kezdem el adni neki, meg persze magamnak. Azért annyira nem vagyok jó fej, hogy csak őt etessem.
- Hmm.. valamivel még adósod vagyok, nem? – Jut eszembe az ígéretem, viszont ehhez még tutira innom kéne… Ezért el is nyúlok az üvegért, most, hogy közelebb kerültem hozzá, el is érem. Elfordulok ugyan a poharam felé, de végül csak megvonom egy picit a vállam és letekerem a kupakot, majd belehúzok az üvegbe egy jókorát, az előbbi fintorral követve a mozdulatomat. Aztán felé nyújtom, amolyan kérdezve, hogy kér e ő is, a választól függően kerül ki a kezemből az üveg, én pedig végigsimítok mellkasán. Úristen, hogy ez mennyire jó… asszem felér azzal az érzéssel, mint amikor ő csinál hasonlót velem, még ha más is talán kicsit. Bár nem tudom, hogy neki milyen lehet, vagy neki miért jó, de nekem valamiért baromira tetszik, hogy érzem kezeim alatt az izmainak a kidolgozottságát. Fel is pillantok rá, hasonlóképpen huncutul, mint amikor ideültem. Nem, nem célom, hogy ismét beindítsam, bár lehet ezzel erősen azt érem el, de most nekem pusztán csak a játszadozás a célom. Amolyan levezetés. Bár… ha tényleg táncolok neki, gyanítom nem hagyja annyiban a dolgot.

A kis pimasz. Na jó, az a megjegyzésem tényleg olyan apáskodónak tűnt. De csak azt nem akarom, hogy aztán az este végére teljesen szétcsapja magát. A helyzet az, hogy kinézném belőle. Ma már kellett elvennem tőle italt, igaz azt nagyrészt dacból tette. Azért kíváncsi lennék, hogy most is megtenné-e, ha megint valamiképp visszautasítanám. De nem, erre nem tudnám magam rávenni. Az már felérne egy kínzással magam felé is.
Meglepődök, ahogy egyszer csak átül rám. Azt gondoltam volna, hogy csak felül. Eddig vagy csipegettem a tésztát, vagy hagytam hogy etessen. Az etetés ugyanúgy marad, viszont csak figyelem. Lassan, mélyeket szuszogok és csak őt nézem. Különös most csak úgy elmélázni a dolgon, hogy gyakorlatilag úgy viselkedünk az este mint akik már jó ideje együtt vannak. Pedig nem, pusztán szórakozás.
Nyújtja felém az italt, én pedig el is veszem, hogy jó alaposan meghúzzam aztán. Majd kerül is vissza az éjjeliszekrényre a helyére.
- De, mint ha táncot ígértél volna. - kezdek el incselkedni vele, egy darabig még mindig őt nézem. Aztán tekintetem lekúszik a kezeire, ahogy végigsimít rajtam. Jól esnek most ezek a gyengéd érintések azért. Halovány mosoly kúszik az arcomra, majd ismét felpillantok rá. Kezeimet én pedig a két combjára csúsztatom akkor, úgy kezdem el simogatni aztán.
- Na, motiváljalak valahogy? - kérdezem tovább szórakozva, ahogy a combjain egészen felsimítok a hasára, majd vissza.

Figyelem, ahogy meghúzza az üveget, kicsit jobban is, mint én. De hát, nem hiába… férfi ugyebár, elvileg neki kellene jobban inni. Bár ma ügyesen bebizonyítottam az ellenkezőjét. Túlzásba most nem fogom vinni, mint a bárban, ott azért kicsit csúnya volt, amit csináltam. Eléggé bedacoltam… és ezért húztam le azokat a vodkákat, de a koktélokra ő volt a felbujtó, valamilyen szinten… ha nagyon gonosz vagyok, félig ő itatott le, ő rendelte nekem, na meg ő kérdezte, hogy iszok e. Na jó, nem leszek az az ostoba lány, aki másra akarja fogni, hogy itt kötött ki… nem is akarom senkire fogni, mert nem is kell. Semmi rossz nem történt, semmi olyan, amit megbánhatok komolyabban. Talán egy picit, rosszabb napomon.
Lepillantok kezére, ahogy combomra simítja a takaró alatt. A kis huncut mosolyom szélesedig, ahogy pedig hasamhoz ér a keze, ajkamba is harapok és picit meg is feszül hasam az érintésre.
- Mintha táncot… - Ismétlem szavait, majd bekapom az éppen megkezdett palacsinta utolsó falatját, végül lehajolok hozzá egy csókra, finoman hozzásimulva. Ügyesen kitanultam ezeket az apró trükköket az este alatt. Van, amire fogékony vagyok. Csúnyán hangzik, hogy pont erre? Nem… nem kell engem semmilyen jelzővel illetni emiatt. Bőven bebizonyítottam, hogy nem éppen adok eleget azoknak a jelzőknek.
Végül felemelkedek, ugyanúgy végigsimítva felsőtestén, csak visszafelé.
- Hmm, motiválj, még nem vagyok hozzá elég bátor. – Kuncogok is hozzá, de igazából, talán már lennék, ha akarnám, viszont kíváncsi vagyok a motivációjára. Talán túlságosan is… az a probléma, hogy baromira könnyen függő lehetsz ezeknek a dolgoknak. Nem is ítélem el ezt az életmódját, nagyon is megértem. Csak az a probléma, hogy mi, nők, ezt nem igazán tehetjük meg elítélő tekintetek nélkül.
Egy kicsit incselkedve beletúrok hajamba, próbálva csábítóra venni a mozdulatot, leginkább tekintetemmel elérve ezt, majd persze visszahelyezem kezeimet mellkasára. Tényleg iszonyatosan tetszik, hogy tapogathatom az izmait. Ugyan mást is bele lehet látni ezekbe a mozdulatokba, de nekem jelenleg csak ennyi az egész, nem holmi érzelmekkel telített kényeztetés, már ha ez lehet olyasmi.

Vicces ez a szituáció, egymással szórakozunk megint, de most mint ha nem elsődlegesen lenne az a célja neki sem, hogy úgy beindítson, mint az előbb a fürdőben. Nem, most egyértelműen látszik a huncut tekintetén, mire készül. Egy újabb dobásra. Talán ez is teljesen új neki. Figyelem Nem mondanám, hogy húzza az időt, de nem kapkodja el. Elmosolyodok, ahogy megismétli a szavaimat, végül viszonzom a csókot, ahogy közelebb hajol. Egészen belemerülök a csókba, kezeimet a combjáról a fenekére simítom és amolyan mikor ha most nem gondolattal markolom is meg.
Azt már észrevettem, hogy előszeretettel simogat. És azt is, hogy mindez mennyire tetszik neki. Az alsó ajkamba harapva figyelem a mozdulatot, közben pedig érzem, hogy ha az alkohol nem melegített volna fel eléggé, amikor végigégette a torkom, mikor meghúztam, akkor ez a mozdulat sokkal jobban hat rám. Talán a tétlenség egy mellékhatása, hogy ennyire leköti a figyelme és elmélázok. De piszkosul élvezem.
- Az elég motiválás, hogy azt mondom akkor készülök egy kis meglepivel? - kérdezem kihívó tekintettel, miközben ő a hajával bíbelődik.  De aztán felkönyökölök, egy picit fel is húzom magam valamelyest ülő helyzetbe és úgy csókolom meg. Azért kellőképpen felébreszthettem most a kíváncsiságát, abból kiindulva, hogy azokat nyilván szereti. Megfejteni. És bizony rá fog hangolódni, amennyire tud gyerekesen szórakozni is. Már tudom, szinte látom magam előtt a képet, hogy mit is fogok csinálni. Tetszeni fog neki. Az éjjeliszekrény felé nyúlok és felé nyújtom az italt.
- Bemelegítésképpen? - kérdezem komisz vigyorral, miközben mélyen a szemeibe nézek. Kíváncsi vagyok, milyen is lesz az a tánc. ó de még mennyire, hogy kíváncsi vagyok. Ilyet még ki sem néztem volna belőle.

Mosolyogva felvonom a szemöldököm arra, amit mondd. Bakker, hát most már nem utasíthatom vissza, mert piszkosul kíváncsi vagyok rá, hogy mi is az a meglepi. Miután felkönyököl, kezemet felsimítom nyakára, miközben viszonzom a csókját. Sőt, közben picit hátrébb iscsúszok, hogy kényelmes is maradjon ez a pozíció. Elveszem az üveget, amikor felém nyújtja és bele is húzok egy jó nagyot, majd lemázok róla, miközben visszaadom neki az üveget.
- Menj ki, alkoss nekem valami zenét, de jó hangosra, én pedig mindjárt megyek. – Mondom neki határozottan. Ha már rávettem magam, akkor gyorsan kell cselekedni, mielőtt meggondolom a dolgot.
- Ülj majd le a kanapéra. – Mondom még neki, mikor az ajtóban van, aztán gyorsan ledobom a magamról a takarót, miután kiment, kinyitom a szekrényét és kutakodni kezdek. Leakasztok egy vállfáról egy inget, hosszú ujjú, sima fehéret, amit magamra húzok és gondosan be is gombolom, majd fogok egy nyakkendőt és hanyagul a nyakamba kötöm. Egy kicsit még beletúrok párszor hajamba, majd résnyire kinyitom az ajtót, hogy kilessek. Időközben némi zajt elkezdtem már hallani, szóval a zenében már biztos voltam. Aztán látom, hogy le is ült a kanapéra már, szóval szabad a pálya. Már el is terveztem, hogy mit fogok csinálni.
Szépen, lassan kisétálok, majd olyan távolságban állok meg tőle, ahol elérni nem tud. Lehunyom szemem, veszek egy nagy levegőt, majd szépen, ahogy felveszem a zene ütemét, ringatni kezdem csípőmet. Közben csukva hagyva szememet. Egy kis idő múltán aztán kinyitom, csak mert kíváncsi vagyok a tekintetére, a reakciójára. Igazából baromira izgulok, jobban, mint eddig az este folyamán bármikor. Annál a bizonyos elsőnél tökéletesen ellazított és nem hagyta, hogy izguljak. Most az alkohol lazít kicsit azért el. Néha hajamba túrok, vagy éppen megfordulok tánc közben, majd közelebb lépek egy picit, s elkezdem kigombolni az inget. Minden egyes gombot lassan, közben egyenesen a szemébe nézve. Aztán, ahogy végeztem, elindulok felé, de az utolsó pillanatban fordulok oldalra, hogy mögé menjek, pontosabban a kanapé mögé. Leakasztom nyakamból a nyakkendőt és szeme köré kötöm, majd úgy sétálok vissza. Persze lassan, hogy kicsit csigázzam. Aztán először csak mellé térdelek, úgy simítok végig mellkasán, majd egyik lábamat átrakom másik oldalára, de nem ülök le ölébe. Kezeit megfogom, combomra simítom, majd tovább folytatom a táncot, már amennyire ebben a helyzetben lehet. Közben néha lejjebb hajolok, hogy adjak egy-egy csókot nyakára, vagy ajkaira. Az elején még nem hagyom, hogy levegye a szemkötőt, ha esetleg le akarja, de egy idő után már nem akadályozom ebben meg.

Jól sejtettem én, hogy erre ráharap. De még mennyire. Halk kuncogást vált ki belőlem, ahogy meghúzza az üveget, de már nem is arra figyelek, hanem amit mond. Hangolódás, hangolódás. Úgy fest tényleg a legelső ez a kis magánszám, mert akkor nem vacakolna ennyit vele. De igaza van, meg kell adni a módját annak, hogy hogyan adja elő. Nem lehet csak úgy hébe-hóba akárhogy. Megragadom a csípőjét és ledöntöm magamról, ahogy leteszi az üveget. Pimaszul elmosolyodok, majd el is nevetem magam, ahogy felkelek és az ajtóhoz megyek. Az üveget persze nem felejtem el kivinni magammal.Csak egy pillanatra fordulok meg a szavait hallva, de már bólogatva megyek is ki. Az alkoholba belekortyolva kezdek el mindent intézni, a hifi elé guggolok és már tekerem is fel a hangerőt, közben valami passzolós zenét keresek. Be is teszem a lemezt és már indul a szám. Aztán csak a kanapé felé lesek, megint elnevetem magam ahogy eszembe jut Ana arca. Ám legyen, akkor leülök. Kényelmesen elhelyezkedek a kanapé kellős közepén, és várok. Kortyolok még egyet a whiskyből, majd az üveg a kanapé lábához kerül. A kezeimet felpakolom magam mellé a háttámlára, kicsit terpeszre nyitom a lábaimat és várok.
Ana aztán kijön, én pedig kicsit meglepetten, de inkább vigyorogva nézek végig rajta. Hogy még be is öltözött... de engem nem zavar, ha aztán az a ruha lekerül róla. Az ajkamba harapva figyelem, ahogy elkezdi a gombokat kigombolni, sokszor csak mélyen a tekintetébe fúrom az enyémet. És közben a fejem csóválom. Komolyan alig hiszem el azt, ami történik pedig igaz. De még mennyire jó nézni.
Tekintetemmel követem aztán, ahogy közelebb ér, persze ahogy a hátam mögé, már nem. Inkább előre nézek. Még szélesebb lesz az a vigyor, ahogy a nyakkendő a szemem elé kerül. Hoppá, most kezd csak igazán izgalmas lenni a dolog. Teljesen az érzékeimre hagyatkozva várom mit lép. nem kell sokáig várakoznom, megteszi azt magától is. Ahogy közel lép, hagyom hogy a kezem a combjára tegye, de arra nem igazán kell motiválnia, hogy végigsimítsak rajta magamtól is.
Nem kell motiválni a csókok viszonzásában sem, a kelleténél picit hevesebben viszonzom. Ahogy felsimítok ismét a hasára, majd még feljebb és ahogy előrébb hajol újabb csókra, a vállán lejjebb lököm róla az inget. Kezem végül a csípőjére simítom ismét, a nyakkendőt le nem véve egy picit sem. Nem, ez most így túl élvezetes.
- Még... nem bírok betelni...

Elnevetem magam a kijelentésére, de egy pillanatra se hagyom abba, amit csinálok. Teljesen belemerülök igazából már abba, hogy ringatom neki a csípőmet a zene ütemére, hogy olykor kezei végigsiklanak rajtam, már egy bizonyos mértékig, bár tőlem akármilyen mértékig mozoghatna, nem zavarna.
Ha elgondolkodnék egy pillanatra is azon, hogy én mit is csinálok, vagy kívülről látnám magam, biztos leginkább döbbenten állnék a látványtól, hogy ez így mégis mi, vagy hogy is van? De most, valahogy ez a dolog nem áll fent. Nem, csak nézem, hogyan vigyorog, a kis pimasz vigyorával és anélkül is látom a tekintetét,hogy éppen ki tudná nyitni a szemét. Magam előtt van az a buja tekintet, ahogyan végignézett már párszor rajtam. Na nem, mintha az én szemeimben nem pont ugyanaz lenne. Hiába nem tervezem azt, hogy most addig hergeljem, amíg le nem teper még egy menetre. Mégis, ez a kis játékos szórakozás közben is csak így tudok rá nézni ebben a helyzetben.
A hevesebb csókokat én is kicsit mohóbban viszonzom, majd szépen-lassan, de leülök végül az ölében, közben nem megállva a mozgással a nyakát kezdem el csókolgatni, ahogyan azt ő tette már oly sokszor a mai napon.
Egy idő után azonban elszakadok onnan és lenyúlok a kanapé lábához azért a bizonyos üvegért. Belekortyolok egy jó nagyot, de nem nyelem még teljesen le, egy kicsit a számban hagyva az ízével csókolom meg, hogy ő se maradjon ki a jóból. Számára biztosan jobb, mint számomra, én csak úgy elvagyok az itallal.
- Na és mi az a meglepetés? – Térek rá a tárgyra, továbbra se leállva persze, csak már baromira furdal a kíváncsiság. Aztán egy idő után én magam döntök úgy, hogy leveszem szeméről a nyakkendőt és vissza is akasztom nyakamba. Most már látni akarom a tekintetét is… ez valahogy külön élvezetet ad a dologhoz. Látni, hogy a másikra teljes mértékben milyen hatással van az, amit csinálsz. Elvégre neki csinálod, csak neki… ha magam miatt táncikálnék itt, akkor bezárkóznék a hálóba, aztán csinálnám ott a dolgot. De nem, ezt el kell ismernem, hogy azért teszem, mert vágyok arra, hogy valaki, nem is valaki, hogy jelen esetben pont ő elismerően nézzen rám emiatt, sőt, mi több, meg is kívánjon, újra.
- Sikerült kellőképpen meglepjelek? – Kérdezem egész közel hajolva füléhez, igen halkan, majd kuncogok is, megint csak, mint egy kislány. Igazából, kezdem ezt úgy érezni, mint valami eszközt, mármint a kuncogást. Bár reflexből jön, mégis hatásos.

Ha nem is látom mit csinál, érzem. A mozdulatait anélkül is tudom követni és noha a szemem be van csukva, magam előtt simán elképzelem, ahogy táncol. De még mennyire, hogy el tudom. És nagyon is megmozgatja a fantáziám. Ebben az esetben szerintem bárki szívesen cserélne velem. Itt egy csajszi aki igazából most próbál ki rengeteg olyan dolgot, amiből már bőven juthatott volna neki, és még piszkosul élvezetes is vele mindez, legyen akár gyerekes, akár szenvedéllyel teli. Mert tényleg élveztem az egész estét, attól a perctől kezdve, hogy megjöttünk és elpárolgott a dacossága. Bár valahol még az is szórakoztató volt. Más esetben biztos ott hagytam volna. Na jó, vissza is mentem volna érte, hogy legalább olyan helyre támogassam el, ahol nem élhetnének vissza azzal, hogy éppenséggel rá jött a részegség egynéhány rossz tulajdonsága. Na meg az apja nyilván lenyakazott volna egy szó nélkül. És ez a másik, amiért sokan szerintem a fél karjukat is odaadnák, hogy az illető hölgyemény aki épp az én szórakoztatásomon fáradozik egy Lestrange. Oké, én a névtől nyilván nem vágom hanyatt magam, de mint az érdekeit néző egyén igen is fontos a család bármelyik tagja akár.
Megérzem, ahogy leül, de csak még szélesebb lesz a mosolyom arra, hogy érzem még nem hagyott abba semmit. Sőt egyre mohóbban csókol ő is, amire megint csak nem fogom vissza magam. Nagyon jó úton haladunk afelé, hogy ne bírjak magammal és itt a kanapén essek neki. Viszont a nappaliban nincs semmi, szóval elég macerás lenne. Kis szünet áll be, de nem húzom le a szemem elől a nyakkendőt. Nemsokára úgyis megérzem, hogy mi volt az a szünet, ahogy ismét megcsókol. Majd aztán elnevetem magam a kérdésén.
- Nana, ne türelmetlenkedj. - válaszolok is komisz vigyorral. Furdalja csak az a kíváncsiság. Lekerül a nyakkendő végül a szemem elől, ismét csak végigpillantok rajta, hogy leteszteljem magam, tényleg jól képzeltem-e el mindent, végül ismét perverz tekintettel a szemeibe nézek. Nem sokáig azonban, mert a fülemhez hajol és suttogni kezd, amire bőszen bólogatni kezdek. Oké, még azért épp idejében jutnak eszembe, hogy mikor mit érdemes az esetében és hogyan válaszolnom. De ez eddig sem okozott gondot, mert végtére is még elég friss az, hogy beigazolódott a gyanúm. De nem is ez a lényeg.
- Szóval most akkor nekem kellene beváltanom az ígéretet, igaz? - kérdezek vissza félig felé fordítva a fejem, miközben kezemet ismét a csípőjére simítom.
- Akkor hasalj itt el, én pedig... mindjárt jövök. Leskelődni nem ér. - ahogy kiszáll az ölemből, én már állok is fel, hogy a szobába menjek. De csak a csokiszirupra van szükségem. Semmi másra. Na jó, egy alsó tényleg nem ártana. Vagy mégsem? Egy biztos, a nappaliban csak úgy neki esni macerás lenne.
Visszaérve leteszem a flakont a kanapé mellé, én pedig a háttámla elé betérdelek. Épp csak annyira, hogy picit azért a combjára is csüccsenhessek. De nem nyomom hisz nem úgy helyezkedek el. Először csak besimítok az ing alá, végigsimítva a hátán. Majd vissza. Aztán kihúzom a kezem a ruhadarabból és finoman lecsúsztatom róla azt. Utána megismétlem ugyanazt a mozdulatot csak kicsit szakszerűbben, jobban lenyomom az ujjbegyeimet a bőrén. Aztán lassan elkezdem masszírozni. Hát ez lenne az a meglepetés. Legalábbis az egyik része. A másik még picit várat magára.

A tekintete pont olyan, amilyennek elképzeltem. Az sem zavar, sőt, kifejezetten imponál, hogy végigbámul rajtam. Azt hiszem, ez volt a célom, főleg azzal, hogy bekötöttem időközben a szemét.
A bősz bólogatása csak megnyújtja az én huncut nevetésemet, majd az ő kérdésére én kezdek el bőszen bólogatni, nem abbahagyva azt a nevetést. Mennyire, de mennyire fúrja az oldalamat már, hogy mégis mire készül… Gondolom legalább annyira, mint amennyire ő kíváncsi volt arra, pont én, mégis hogyan fogok neki táncolni. Persze itt nyilván nem arra gondolok, hogy pont én, aki zenét se hall. Ez nála biztos nem játszik faktorként.
Le is szállok róla, ahogy mondja, de először csak az ágyra térdelek, figyelve, hogy merre megy. Utána is csak felkönyökölve hasalok el, kilesve a karfa mögül. Ne leskelődjek, persze… majd be is tartom… De ahogy meglátom ismét az ajtóban, el is fekszek gyorsan úgy, mintha én végig úgy feküdtem volna ott. Sőt, még a szememet is becsukom, persze közben kuncogva. A csokiszirupot pont elkaptam tekintettem, szóval, hogy őszinte legyek, valami olyasmire számítok, minta konyhában, csak mondjuk nem értem, hogy azt miértpont a hátamról. Az neki is élvezetesebb lenne, ha mondjuk kevésbé lapos felületemen teheti ezt mega felsőtestemen, ha már erről van szó.
Egy jóleső hümmögést hallatok, ahogy megérzem kezét az ing alatt, végig is fut a hideg a hátamon, de csakis jó értelemben. Picit feltolom magam, amikor az inget akarja levenni, mert ügyesen ráfeküdtem kicsit, de aztán csak ismét visszafekszek.
Aztán jön az újabb simítás… és igazából én azzal is bőven ellenék, ha csak ezt csinálná, mert baromira jó érzés, de valahogy úgy sejtem azért ennél többet fog.
Aztán elkezdi masszírozni a hátam én pedig ismét elejtek egy olyan hümmögést. Már az első pár mozdulat után kiderül, hogy tudja, hogy mit csinál… bár most őszintén? Nem lep meg. Valahogy nem nézném ki belőle, meg a magabiztosságából, hogy olyanba kezd, amiben nem biztos, hogy tökéletesen csinálja. Legalábbis, ilyen téren. Ha már ő van tapasztalati előnyben, szerinte szereti is ezt megmutatni a partnerének, főleg, ha az pont, hogy nincs.
Azt azért nem fogom kibírni, hogy néha ne leskelődjek hátra, igazából a kíváncsiság vezérel, meg az, hogy túlságosan is elememben vagyok, hiába lazítja el minden porcikámat a szakértő kezekkel.
- Az ágyon amúgy nem lenne kényelmesebb?

Látom rajta, hogy már csak az érintés is úgy hat rá, mint ha az lenne az este fénypontja. Teljesen felvillanyozódik, érzem a bőrén. Enyhe libabőr érzése már bőven elég visszaigazolás arra, hogy jól csinálom azt, amit. De ebben mindig is erős voltam. Talán ha nagyon beütne a krach akár masszőrnek is elmehetnék. Mondjuk ehhez nagy előny, hogy tényleg erős fogásom van. Máskülönben alig érne valamit az egész. Erős és egyszerre gyengéd. Ez a titka csak az egésznek.
Ahogy az ing lekerül róla, csak akkor lendülök igazán bele. Hosszan végig a hátán, majd az oldalán is ugyanúgy. Nem tudok közben nem vigyorogni a hümmögésein, vicces kicsit hallgatni. Ide már tényleg csak valami kis gyertyafény kellene. Bár nem hiszem, hogy valaha is olyan nagyon igényelnék hangulatfokozókat. És szerintem ő sem, elég erős hangulatfokozónak érzem magamat is. De még mennyire hogy annak.
Látom nem bírja ki, hogy ne lessen hátra, főleg hogy egyre sűrűbben teszi időnként. De látom az arcán, hogy mennyire élvezi. Még a végén tényleg lehet elvonási tünetei lennének. Bár egy picit vicces lenne, ha ide szokna. Egyfelől nem hiszem, hogy erre rávenné magát, másrészt ha mégis akkor az nagy vállon veregetés lenne nekem. Már ami a másokhoz való hozzáállását illeti. Nem hiszem, hogy bárki eddig eljutott nála. Az apját nézve jogos a tartás. Csak én vagyok ennyire "élj a mának" szellemületű fickó, aki csak azért is a tiltott gyümölcshöz ér.
- Neked, vagy nekem? - kérdezem vissza szórakozott ábrázattal. Én tök jól elvagyok itt, már hozzászoktam javában a nyakatekert pózokhoz is simán. Ismét végigsimítok a hátán, majd játékosan a fenekére paskolok.
- De nem kukkolunk, csak élvezzük a helyzetet. - hangom csak egy icipicit dorgáló, mint ha most valami ludasságot követett volna el. Aztán ahogy előre fordult, fogom az öntetet, kinyitom a kupakot és végigcsorgatom a hátán a sűrű szirupot. Van olyan gyanúm, hogy ezzel nem csinálok újat. Amennyit kukkolt eddig is és az a hirtelen pozícióváltás amikor visszajöttem feltűnt nekem is. Viszont akkor sem fogom félbehagyni semmiképp sem a tervem. Előre hajolok némiképp a sziruphoz és a legaljától felfelé elkezdem végignyalni. Én már piszkosul élvezem azt is, hogy elszórakozhatok vele. Főleg hogy most ő kénytelen csak élvezni ezt, és ha késztetést is érez, nem nagyon csinálhat semmit. Legalábbis amíg rajta csücsülök semmiképp sem.

- Hát… gondoltam mindkettőnknek egy picit. – Vonom meg a vállam, de aztán csak felnézek rá még egyszer utoljára, mert már kapom is azt a fenékre paskolást, amitől elnevetem magam, szerintem kifejezetten vicces cselekedete. Majd jön a dorgálás is, amire csak szomorúnak tettetve magam bólintok. Kinyújtom végül a kezeimet és úgy fekszek el teljesen, hogy oldalra kelljen fordítani a fejem. Igaz így nem igazán látok, szóval egy idő után csak becsukom a szemem és tényleg csak élvezem minden egyes pillanatát az apró kényeztetésnek. Így azért tényleg ellazítóbb az egész… és sokkal kényelmesebb is. De hát na, új nekem ez a dolog. Mármint, masszírozni már masszíroztak nyilván, csak nem így… ez azért teljesen újszerű érzés. Sokkalta jobb érzés, mint eddig bármikor.
Akkor nyitom ki csak a szemem egy pillanatra, mikor előrenyúl. Széles mosoly jelenik meg arcomon, ahogy meglátom a szirupot kezében, már készülnék is arra, hogy megfordulok, amikor visszahelyezkedik ugyanabba a pozícióba. Hát akkor így maradunk… Vetek még rá egy huncut pillantást, majd becsukom a szemem ismét és leteszem a fejem.
Egy picit kiráz a hideg, ahogy a szirup végigfolyik a hátamon, libabőrös is leszek, de csak egy rövid időre.
Egészen különös érzés, amikor elkezdi lenyalni a testemről. Furcsa módon nem számítok arra, hogy ilyen jó lesz… de hát, megint csak bebizonyosodik, hogy tényleg tudja, hogy mit csinál… nem véletlenül csinálja pont azt.
Egy-két ponton még el is nevetem magam, ahogy kicsit csikis lesz, főleg lent, a derekam felé.
- Tessék, én meg ezzel nem tudok betelni…. – Pillantok hátra kacér mosollyal, majd megvárva a reakcióját és visszafekszek az eredeti pozíciómba.
- Annyira ellazítasz, hogy kezdek lemerülni. – Kuncogok, mert igazából tényleg hirtelen dob ugye le az alkohol, meg a masszázs, meg a csokis kényeztetés. Lazán eltudnék aludni akár most is, ha akarnék de nem teszem meg. Eszem ágában sincs, akkor nem élvezhetném a kényeztetését, amit semmi pénzért nem tudnának elvenni tőlem.

Mosoly bujkál a szám szegletében, ahogy elneveti magát. Vicces látni a reakcióját, de persze nem állok le. Sőt ahogy a szirupot eltüntetem a hátáról, újabb adagot nyomok rá, de most ezúttal valami mintázatot is alkotok. Aztán vagy kitalálja, vagy nem. Én mindenesetre kínzó lassúsággal ugyanúgy lenyalom a hátáról. Legszívesebben megfordítanám magam felé, de attól tartok, hogy akkor magammal nem bírnék. Csak felpillantok rá a szavaira, huncutul a tekintetébe nézek, és csak folytatom a műveletet. Nem is kell betelnie vele, csak élvezze. Én remekül szórakozok, neki pedig az első alkalma lesz emlékezetes. Azt hiszem így kvittek is lehetünk simán.
Végigsimítok az oldalán, ahogy jobban belemerülök a dologba és csak arra figyelek ismét fel, amikor megint megszólal. Elnevetem magam, megpróbálom elképzelni a helyzetét. De igen, az alkoholnak különösen bódító hatása van, én pedig még csak ráteszek néhány lapáttal arra, hogy jobban elkényelmesedjen. De nem bánom én azt sem, ha csak úgy elalszik. Legfeljebb bevinném a szobába, betakarnám és hagynám is aludni.
Olykor figyelem, mennyire csikis neki. Így kicsit jobban ki is ismerhetem akár a gyenge pontjait. Szóval a gyengéd érintésekre alapból érzékenyen tud reagálni. Vicces, ebben valamelyest hasonlít rám. Persze én igyekszem is kikerülni, hogy ne tapintsanak rá a lényegre.
Egy idő után aztán elhalkul. Furcsa is lesz, hogy már nem nevet, nem is kuncog. Ahogy az utolsó cseppet is eltüntetem róla, felegyenesedek, feltérdelek a combjáról és kicsit előre hajolva meglesem mi a helyzet. Úgy fest, hogy elaludt. Egy kis ideig figyelem még, majd lezárom a szirupos flakont és leszállok mögüle. Fogom az alkoholos üveget meg a szirupot is, kiviszem a konyhába. Majd amint visszaérek, rá terítem az inget, de úgy hogy óvatosan belebújtathassam a kezeit is az ujjába. A ruhaanyag könnyedén siklik rá fel, ami csak megkönnyíti a helyzetemet. És úgy fordítom aztán óvatosan kicsit féloldalt el, hogy a hátára billentve vehessem fel. Minél óvatosabban persze, hogy ne ébredjen fel. Besétálok vele a szobába, lefektetem az ágyra, majd óvatosan kihúzom alóla a takarót, hogy végül betakarhassam vele. Kicsit mocorogni is kezd, de nem zavarom, nem leskelődök, hogy most mi lesz. Most hogy hirtelen nem tudom lefoglalni magam, megkívánok egy cigit. Egy kis hancúr után a legjobb mindig rágyújtani. Előkeresem a szükséges eszközöket, majd a kis erkélyajtóhoz sétálok és kinyitom azt. Nincs hideg, kellemes idő van. Bár alsóban picit azért érzem a hatását. De nem fog tőle kihűlni a szoba. Kicsit az ajtó előtti függönyt meglengeti, ahogy nyitva hagyom. És amíg odakint elszívom a cigit, addig azt figyelem, hogy Ana hogy alszik. A korlátnak dőlök, kényelmes pózba helyezem magam. Kicsit el is gondolkodok. Aztán időnként elnézek a város felé. Szerencsére ez az utca nem olyan zsúfolt éjjel, hogy ne lehessen a forgalomtól aludni. Meg egyfajta biztos hely, ahol tuti nem fognak keresni aurorok. Vagy ki tudja, lehet most is épp megfigyelnek.
Mélyeket szívok a parázsló végű szálból, majd ahogy aztán egészen megfogyatkozik, elnyomom és elpöckölöm le az útra. Végül bemegyek a szobába, bezárom azt az ajtót és a függönyt is elhúzom. Egy pillanatig sem gondolkozok el azon, hogy hol aludjak. Ha neki esetleg furcsa is lenne így ébredni, azért már történtek meg dolgok, hogy én ne találjam kézenfekvőnek. Picit be is takarózok, úgy hátközépig, miközben elhasalok és kezeimet a párnám alá csúsztatom. Egy darabig még figyelem ahogy alszik, aztán átfordítom a fejem a másik oldalra és elalszok én is.